Thursday, September 1, 2016

M.A.G.U.S. - kalandok Gro Ugronban

Why is this post not in English?


Gro Ugron? Akkor biztos lesznek orkok valahol...

Bevezető

Miután megszereztük a múltkori rúnakövet, megbízónk újabb küldetésre fogadott fel. El kell juttassuk a követ valami varázsló ismerőseinek, akik jelenleg egy végvárban tevékenykednek, Gro Ugron határán. Bátorításul megkaptuk a varázstárgyainkat: rúnamágiával erősített alabárdot (amit meg kellett vegyek, a régi totálkáros volt), végtelen mennyiségű dobótőrt termelő kesztyűt és magát lánggal beborító kardot. A biztonság kedvéért még elköltöttünk egy csomó pénzt, és Aegon felszerelte magát egy élőholtat termelő és irányító bottal. Igy tuti nem lesz gondunk semmivel! Átsétáltunk a varázsló térkapuján. Ideje működni valamit.

Idővesztegetés egy kis faluban

A térkapuból kilépni direkt a végvár mellett veszélyes lett volna a varázsló szerint (szerintem meg csak bátortalan volt), úgyhogy egy kis falu szomszédságában landoltunk, 2 napi járóföldre a vártól. Hamar előkerítettük a bírát, aki útbaigazított minket a vár felé. Természetesen nem hagyhattuk ennyiben. Phempheusz pálinkát vásárolt, Aegon hashajtót akart keverni szilva esszenciából. Aztán sikerült elindulnunk.

Fogadtatás a várban

2 napi gyaloglás után szerencsésen megérkeztünk a várhoz. Mondanom sem kell, hogy este volt, mire odakerültünk, és a kapuőrök nem akartak beengedni.


Egy idő után megunták a dumánkat, és előhívták a főnököt...


... akit végre sikerült meggyőznünk.

Elszállásoltuk magunkat egy fogadóban. Nem minden incidens nélkül: Aegon meg akarta főzni a szilva esszenciát. A fogadós másnap abban az üstben készíttette a reggelinket, úgyhogy következett a már várt gyorsaságpróba a WC felé.

Ezek után elindultunk a vár közepén meredező torony fele. A kapuban néhány mogorva őrrel találkoztunk, akik közölték, hogy a varázslók várólistája elég hosszú, kb 2 hét múlva kerülnénk sorra. Próbáltuk szép szóval, érvekkel, de nem tudtuk őket meggyőzni arról, hogy beengedjenek. Nem segített az sem, hogy bepálinkáztunk előtte. Phempheusz kifutott a türelemből, és meglengette a kardját. Egy végvárban. A kaszárnya mellett.
... össze-vissza verve (fele élettel), egy szál gatyában ébredtünk a tömlöcben.

Várbörtön

A börtön ezúttal nem földalatti, dohos akna volt, hanem egy nyílt, körbefalazott tér. Sikerült kibújni a kötelékekből, mielőtt a rabok ránk tették volna a kezüket. Úgy nézett ki, hogy két társaság van, és éppen most küzdenek meg értünk. Nem akartuk kivárni az eredményt, és nekiszöktünk az erősebbik csapatnak. Persze fegyvertelenül nem értünk volna el sokat, de Aegon villámai és Phempheusz lángjai megfelelően arattak, amíg sikeresen ki nem ütöttük magunkat pár szerencsétlen kockadobás eredményeképpen.

Orkok fogságában

A következő ébredés még ennél is keservesebb volt. Egy ork szekerében zötykölődtünk a táboruk felé, majd ketrecbe löktek. Esteledésig vártunk, amíg ki tudtuk faggatni a többi rabot az ottani helyzetről. Egy tag, aki a varázslók kémjeként mutatkozott be, elmondta, hogy az embereket ércbányákban dolgoztatják halálra. A bűnözőket eladják az orkoknak cserébe a kibányászott vasért. Mindenki jól jár, kivéve a rabok. Megegyeztünk újdonsült barátunkkal, hogy másnap megszökünk.


Mi a legrosszabb dolog, ami történhet?

No comments:

Post a Comment